2012. március 18., vasárnap

2012/7-10.

Ezek készültek mostanában Vikinek:
Rózsaszín horgolt sapka 80 % gyapjút tartalmazó olasz fonalból:



A lila árnyalatait tartalmazó félgyapjú fonalból kabát:



"Szivárvány" félgyapjú fonalból horgolt sapka:



Ugyanabból a fonalból lyukacsos sál:


Így állunk a fonalazással.
Egy kis süti:



Ez egy tepsi fahéjas csiga túrós-olajos tésztából.
nagyon szeretjük a fahéjas (diós, kakaós, pudingos) csigát. kelt tésztából szoktam sütni, de valljuk be - az egy időigényes műfaj, miközben itt a "Gyorsan! Finomat" hangzású követeléseknek kell eleget tenni... Ezért próbáltam ki ezt a variációt. Nagyon gyorsan elkészült, majd ugyanilyen gyorsan elfogyott, pedig eleve dupla adagot sütöttem. Mindezt március 15-e reggelén. A receptet Gesztenyétől vettem át.

Az ünnepben hazautaztunk. Jó volt. Nagyon! Sok találkozás, beszélgetés, nevetés. Ezt nem kell ragozni tovább, minden benne van.


2012. március 7., szerda

5

Nálunk ma szülinap van... a címből sejthető, hogy kié. Viki, a mi kis ajándékunk ma öt évvel ezelőtt született...
Az oviban, ahová most jár, nagy ünnep egy-egy szülinap. Egy cégen keresztül lehet a tortát intézni, akik ki is szállítják a rendelés alapján. A köszöntés ebéd után zajlik. A kis ünnepelt kiválaszthatja, ki legyen az a három pajti, aki köszönti majd. (Ez óriási dilemma, ebben volt a nagylány az este, de aztán ma változott a lista...) Ők felköszöntik, átadják az ajándékot, a többiek énekelnek neki, majd annyiszor éljeneznek, ahány éves a delikvens. Aztán elfogyasztják a tortát. Ahogy Viki mesélte, marcipán díszek is voltak rajta, azokat ő osztotta ki a többieknek. Ajándékot is kapott, egy kis plüss Malackát. Szuper napja volt ma az oviban. Ja, az is szokás, hogy visznek be egy képet a kis szülinaposról, amit kiraknak a falra, ahol egészen addig kint van, amíg új ünnepelt nem lesz. tegnap sikerült erre is felkészülni. Mint kiderült, Sanyi telefonján vannak jó kis képek, amiket általában olyankor készített, amikor Vikivel valamerre jártak. ezek közül egyikből lett a nagy kép, amit bevittek ma az oviba. (Ha majd itthon lesz, felteszem, annyira jó kép, vagyis annyira édes rajta a kis királylány.)

És milyen a szülinapos? Egyszerűen fantasztikus nagylány: értelmes, tüneményes, zabálnivaló, mégis vagány kiscsaj. Délutánra volt időpontunk az esedékes státuszvizsgálatra, ahol a doktor nénivel hirtelen megállapodtunk egy védőoltás beadásában. Amíg én átrohantam a szomszéd patikába kiváltani a receptet, addig ő ott maradt a doktornővel, elbeszélgetett vele, még énekelt is neki. Hozzáteszem, ő az új doktor nénink, akivel eddig kétszer találkozott. Az oltás? Az meg semmi volt. Egy rezzenés se volt. Olyan tüneményes volt, legszívesebben agyonpusziltam volna...

Mostanában láttam néhányszor egy reklámot, aminek egy felhívás a vége: olvassunk minden nap egy mesét gyerekünknek. Nálunk az esti mese sem mindig egy mese, de délután is szoktunk olvasni, ma pl. a Minimax magazin három meséjét is olvastam már, amióta hazajöttünk. Imádja a meséket. Nézni is szereti. A Minimaxon sok olyan mese van, ami bár mai, mégis van benne valami a régi idők meséinek tanító szándékából, ráadásul nem öldöklős. Ezekből is sokat tanul, az biztos. Ami a legjobb, hogy ha valamit lát ott, de nem érti, elmondja, megkérdezi, a magyarázatunkat megfigyeli, sokszor utána látszik, hogy megfontolja, majd megpróbálja a saját szavaival átfogalmazni, ami sikerül is általában. Mostanában a közlekedés is foglalkoztatja, séta közben a táblákat kérdezgeti. És a testünk működése is érdekli, arról is kérdezget. A szülinapi ajándékok között lesz is egy erről szóló könyv. (De pszt! Csak vasárnap lesz itthoni igazi köszöntés, akkor derül fény az ajándékokra.)

Nagyon kellett nekünk ez a kislány... Olyan jó, hogy van nekünk.