2010. december 31., péntek

Boldog új évet!



Nagyon várom, hogy ez az év véget érjen... Sok tervvel és reménnyel kezdtük, de egészen más lett, mint szerettük volna.

Minden kedves olvasómnak, ismerősömnek, barátomnak fantasztikus évet kívánok! Váljanak valóra az álmaitok, legyetek egészségesek és boldogok, csináljátok azt, amit szeretnétek!

Jövőre is várlak Benneteket!


2010. december 29., szerda

Könyvekről...

... régen írtam. Pedig olvastam többet is mostanában.
Elolvastam az Eat, pray, love (Ízek, imák, szerelmek) c. könyvet. Nyugodt hangulatú, érdekes könyv. Akkor, amikor olvastam, éppen erre volt szükségem esténként. Persze lassan haladtam vele, de ezt nem is lehetett (nekem) másként olvasni.

Újraolvastam D. Macomber Orgona utca sorozatának utolsó két kötetét is (Susannah kertje, Búcsú az Orgona utcától). Most is jó volt olvasni. Szeretem ezt a sorozatot. Valami furcsa vonzódás van bennem a fonalak, a kötés iránt. Érdekes, mert régen is szerettem kötni, de amióta újra rátaláltam néhány éve, ez komolyabb vonzódás lett.

Ezért is szeretek minden olyan könyvet, amiben kötnek a szereplők (vagy legalább egyikük), esetleg fonalbolt is előfordul helyszínként. Ebbe a sorba illik a mostanában olvasott könyvek közül kettő is. A dívák nem kötnek címűben igenis köt a díva. Legutóbb a Családi viszonyok című regényben volt kötés és fonalbolt...

Remélem, hamarosan találok még hasonló könyveket.

Végül néhány kötős idézet:

A kötők világában titok lengi körül a csipkeminták kötésmódját. Sokkal bonyolultabbnak tartják, mint amilyen az valójában. Ha tudsz sima és fordított szemeket kötni, ha össze tudsz kötni két szemet, és úgy tudod helyezni a fonalat a tű fölé, hogy új szemeket alkoss, képes vagy csipkemintát kötni.” (Myrna A. I. Stahman)

„Mikor a fonalhoz érzelmi szálakat is kötünk, munkánk akkor ölt eredeti, személyre szabott alakot. Az ilyen alkotó folyamat nekem örömteli és rögeszmés foglalkozást jelent.” (Emily Miles)

„A kötés egyszerű, töprengő tevékenysége nem hozhat békét a világnak, de a saját világomat biztosan békésebbé teheti.” (Ann Budd)

„Ha több ember kötne és horgolna, a világ kevesebb háborút és dühöt látna.” (Lily Chin)


2010. december 28., kedd

Az újabb...

... Auróra:



Szeretem kötni. (Ercsu! Még egyszer köszönöm a mintát.) Remélem, az ajándékozott szívesen hordja majd.

Ma csodás napom volt! A barátnőméknél barátnős nap volt. Eszméletlenül jól éreztem magam. Leírni nem érdemes, a szavak nem adják vissza azt, amit érzek. Ha részleteket, momentumokat írnék le, a kívülálló olvasó nem biztos, hogy érezné azt, amit én. Köszönöm Nektek, hogy Veletek lehettem.
Marcsi! Neked pedig azt, hogy ott lehettünk, kicsit felfordíthattuk a házat (csak hangerővel) és azt a rengeteg finomságot, amivel most is elkápráztattál. Szuper volt minden!

A karácsonyról:
Most megint bebizonyosodott, hogy a gyerekekkel az igazi. A kicsi gyerekekkel, akik úgy tudnak őszintén örülni, miután nagyon várták a Jézuskát, ahogyan egy nagyobb gyerek már nem. (Vagy ő - a nagy - már nem tudja/akarja úgy mutatni.
Viki nagyon várta. Egész nap kérdezte, hogy mikor jön már. Aztán épprn a vacsi alatt valahogy egy óvatlan pillanatban jött... A vacsi után már a fa alatt voltak az ajándékok. Az én Tündérkém ugrált a fa előtt, azt kiabálva: "Hurrá! Hurrá!" (Hogy ezt honnan vette?) Annyira édes volt... Aztán jó volt nézni, ahogy örült a mesekönyveknek és a kirakóknak, amiket aznap gyorsan használatba is vett. A meséket azóta is olvassuk, bár most már egyedül elmeséli Bogyó és Babóca karácsonyát...


2010. december 24., péntek

Szép ünnepet!




Nálunk is készült karácsonyi ropi. Bálint megkínál mindenkit, aki erre jár. Ezzel a díszes karácsonyi finomsággal kívánok mindenkinek olyan békés, meghitt ünnepet, amilyenre mindig is vágyott.

2010. december 23., csütörtök

A helyzet ...

nem is rossz.

"Mi az, hogy nem rossz? Határozottan jó!" - mondja valahogy így Nyuszi a Micimackóban.

Nos, nálunk is így van. Ahhoz képest, hogy hosszan küzdöttünk a himlővel (győztünk), ahhoz képest, hogy Apának kötőhártya-gyulladása van (gyógyul), ahhoz képest, hogy kedden este úgy megrándult a bokám, hogy tegnap attól féltem, ez több egy rándulásnál, és esetleg ma a sebészetre kell mennem (de mára szinte teljesen rendbe jött), ahhoz képest egyszerűen fantasztikusan állunk.
Ezért is ülök most itt.
Bálintnak köszönhetően van már fehér csokis-diós golyó egy tálcával, jó adagnyi vaníliás kifli, karácsonyi ropi (ez gyors fogyasztásra), készen van az Isteni szelet tésztája. A korábban sütött kétféle aprósütivel és a Habszelettel együtt ez már jó.
Persze holnap még lesz sütés-főzés, de nem fogom idegesíteni magam ezen. Úgyis meglesz , ami kell. Az ajándékok megvannak a gyerekeknek. A fa megvan, csak össze kell szerelni (környezetbarát műfenyő, de nagyon szép, tavalyról).

A kendők blokkolása még hátra van (lassan kész lesz egy újabb...), de most foglaltak az ágyak, amiken pihenni szoktak.

A névnapos lányka egy pónit (nem élő) és mesekönyvet kapott ma. Jó neki, holnap is ajándék érkezik hozzá.

Na, megyek, kötök tovább.

Mindenkinek további jó készülődést kívánok!

2010. december 18., szombat

Ma

Viki alszik, Bálint a haverjánál, Apa és a ma19 éves Legnagyobb úton hazafelé.
Én meg itt lézengek.

Az este készen lett egy újabb Auróra kendő, most mogyoró színű vagy drapp. Egy egyszerű csipke kendőt is elkezdtem, de most nincs hozzá kedvem, ahogyan sütni se nagyon akarózik. Két kekszes doboznyi aprósüti van készen. Van még idő. (Kicsit patópálosra veszem a figurát...)

Ma újra szakad a hó, egész nap, folyamatosan. Szép így bentről, de mindig ki kell menni eltakarítani. Lassan megint esedékes, de inkább itt ülök a meleg szobában.

Ma sikerült feladnom az ajándékot horgo-blogos páromnak. Remélem, örülni fog.

A holnapi ebédre is ki kéne találni valami finomat. A tortát nem bíztam a véletlenre. Miután a tavalyi csak éppen az ünnepeltnek nem ízlett, megkérdeztem, milyet szeretne az idén. Így aztán Fedóra lesz, mert azt kért. Csupa hab tortaköltemény, de az enyémek odavannak az ilyesmiért.
Ha rajtuk múlna, karácsonykor is somlóit ennének tiramisuval meg mézes zserbóval és almás krémessel (több, hasonlóan kémes kedvencük most nem jut eszembe, de: almás mákos guba vanília mártással..., de az lesz is). Mondjuk a tiramisuval és a somlóival könnyen megúsznám: csinálnék egy vödörrel, aztán hadd szóljon. De nem az lesz (most még így gondolom).
Kata szeletet pl. évek óta nem csináltam, de múltkoriban Marcsinál láttam. Aztán eszembe jutott a Hólabda, amit egyszer régesütöttem. Azt csípnék: jó tejszínes-kókuszos krém a tészták között, körben a tésztán is, aztán meghempergetve kókuszban.

Lehet, hogy most kialakul a "sütisor"?

2010. december 16., csütörtök

Lassan...

... elmúlik a himlő. Karácsonyra talán a "nyomai" se látszanak majd. Remélem.

Néhány kép a betegség alatt készült kötöttekről:




Ez egy Saroyan, éppen csak kiterítve, blokkolás előtt. Anyaga 100 % gyapjú, a Schachenmayer Nomotta-család egyik tagja.

Kígyósál a nagy gombócos "lidis" fonalból. Utána egy kis mellény ugyanabból a fonalból. Mindkettő Vikié lesz.





Végül egy egyszerű baktus. Ebből a szép fonalból kár lett volna valami mintásat kötni. Ez is olasz fonalból készült (Rosy, 80 % gyapjú, világos fahéj árnyalat). Nagyon puha, meleg.




Itt tartunk egyelőre. A karácsonyi előkészületekben nagy előrehaladásról nem tudok beszámolni, mert a legtöbbször ott kell ülnöm Viki mellett. Sokszor beül az ölembe, odabújik. Jó neki, hogy együtt vagyunk egész nap. Nekem is jó. Ez a fontos, nem az, hogy pucolok-e ablakot -6 fokban.
Nagy szerencse, hogy Bálint szeret a konyhában ténykedni, így van már egy adag gyümölcsös tallérunk, amit néhány éve fedeztem fel valahol és azóta rendszeresen készül karácsonykor. Amitől finom, az a darabolt fehér csoki és az aszalt gyümölcs (most áfonya és cseresznye).
A többi aprósüti majd ezután készül. Van még idő...

2010. december 10., péntek

baktusok még

Még egy kis kapucsínó baktusként végezte, aztán némi Rikker-gyapjú gyerekbaktussá változott.



Készen van egy Saroyan, az éjjeli "őrködés" közben fejeztem be tegnap.

Szegény Kicsikém nagyon megszenvedi ezt a betegséget. csupa-csupa pötty, amiket alig enged bekenni. Bár épp az imént néhányt engedett kezelni. Még mindig jöttek ki rajta hólyagok, mindenét ellepték. A fiúk egyáltalán nem szenvedtek vele annak idején. Rossz az, hogy tehetetlen vagyok, nem tudok segíteni rajta, csak sír- sír, jajgat. Szerencsére nem egyfolytában,hanem időnként tör rá, gondolom, akkor éppen jobban fáj neki. Ráadásul még mindig köhög.

Az idénre lemondunk az óvodáról a gyerekorvos tanácsára. Így persze én se megyek már dolgozni. Két hetet kihagyok, ami azt jelenti, hogy az óráimnak annyi. Eddig még ebben a tanévben egyetlen órámat se helyettesítették. Azért kíváncsi vagyok, hogyan jutok majd az anyag végére...

Szóval itthon vagyunk, de semmi készülődés a karácsonyra, csak éjszakai nem alvás és nappali szenvedés. Ilyenkor nem baj, hogy nincs az a nagy családi karácsony meg ajándékozás, mert nehezen tudnám most megoldani. A gyerekek ajándéka nem nagy kaland, az hamar intézhető. A fiúkét Apa meg is veszi Pesten. Mi ketten meg adjunk egymásnak időt, ami együtt tölthetünk. Abból úgyis kevés van nagyon.
Most például jó lenne, ha ma hazajönne, de náluk van holnap is tanítás...
Viszont holnap végre "csajos klub"!

A bejegyzés úgy másfél óráig készült, 5-6 részletben... De csak elkészült!

2010. december 7., kedd

Viki...

... beteg. Az este már lázas volt, megfázásos tünetekkel. Délelőtt elmentünk a gyerekorvoshoz. Amikor hazajöttünk, akkor vettem észre, hogy 2-3 pöttye van. Most néhánnyal több...
Eszembe jutott, amikor én voltam himlős. A fiúktól kaptam el, 32 évesen. Mit mondjak, rettenet volt. Ráadásul júniusban...

Az éjjel hosszan őriztem a lányt, így haladtam a kötéssel. Egy újabb kapucsínó készült el meg egy kis baktus. Még nem fényképeztem, ma egész nap sötét volt mifelénk.

2010. december 5., vasárnap

Képes

Itt vannak az ígért képek.
A szép színű sál olasz fonalból készült egy rendkívül egyszerű, de véleményem szerint mutatós mintával. A színe nagyon tetszik, persze az átmenetesség is. Így érdekes csíkozású lett. A szín neve: kapucsínó. (Igen, hivatalosan így kell írni, ha nem is néz ki túl jól...) A fonal szintén Ági olasz fonalai közül érkezett, 50 %-os gyapjútartalommal bír. A szálvastagság nem egyenletes, ez is különlegessé teszi.
Remélem, örülni fog majd, aki kapja.







Egy kép az Auroráról. Akkora lett, hogy a blokkolással szinte kudarcot vallottam, mert az ágy nem elég nagy a kifeszített kendőhöz...Íme egy részlet:




2010. december 2., csütörtök

Gyors

Rövid leszek, pedig sokat is tudnék írni, de még készülnöm kell holnapra.

Készen van egy Vacation scarf és egy Aurora kendő. Bővebben, ha a blokkolás is meglesz.

Mindenesetre vagyok, megvagyok, jól vagyok.

Majd jövök.

2010. november 22., hétfő

Nagyon jó

A mai napon kaptam egy meglepetést: Isa Schneider elküldte nekem a legújabb könyvét, dedikálva. A címe: Asszony ördögszekéren
Amint elolvasom, írni fogok róla itt is.

Néha még meglepődöm rajta: egy "igazi" írónőt személyesen ismerek. Nagy dolog ez nekem.

2010. november 21., vasárnap

Valami



Hát... ennyi az utóbbi idő kötészeti termése. Két darab baktus, 10-10 deka fonalból.
Semmi különös nincs bennük.
Rá is jöttem, hogy a karácsonyi ajándékozás a barátoknak úgy fog idén alakulni, hogy aki tud kötni, az nem kapja meg azt, amit kötni akartam neki, csak a hozzá való fonalat. :))

Azért próbálok küzdeni, de a munka sokat kivesz belőlem. A jövő hét nagyon témazárós lesz, szinte minden osztályban elértünk a fejezetek végére. A dolgozat meg töriből nem úgy néz ki, hogy diktálsz két kérdést, aztán írjanak, hanem az új érettséginek megfelelő feladatok is kellenek bele (szerintem). Ahhoz meg forrásokat kell beletenni, stb. Tegnap és ma több órán keresztül csak a feladatokat csináltam, gépeltem, szerkesztettem. (Még nem vagyok kész mind az 5 osztály feladatsorával...) Ráadásul az osztályok egy részében még az összefoglalás is a héten lesz, így arra is készültem. Ilyenkor átolvasom a fejezetet, kigyűjtöm a fontosabb tényeket, esetleg keresek feladatokat a rendszerezéshez. Azért ez nem 5 perc.
Szóval amikor 4 óra magasságában Vikivel hazaesek, kissé zakkant vagyok. És akkor még nincs vége a napnak.
Lényeg a lényeg: a fonal nem úgy fogy, ahogy szeretném. Az olvasás se halad túl gyorsan. Esténként a lefekvés utáni olvasás valamelyik jó kis törivel kapcsolatos olvasmánynak az órai anyaghoz kapcsolódó része. Meret szeretem. De így a regények ott várnak rám, pl. Csizmadia Éva két könyve is...

El is határoztam, hogy nem fogok napokig sütni-főzni karácsonykor. A gasztroajándékokat elkészítem, jó részüket előre is lehet. Az ünepi vacsora és ebéd meg nem 8 fogásos lesz. (Ez eddig se úgy volt). Akkor se vagyunk éhesebbek, mint máskor, ráadásul este mi nem is nagyon szoktunk főtt kaját vacsizni. A lényeg. megtakarítok némi időt, aztán felhasználom pihenésre, kötésre, olvasásra. Szerettem volna, ha elutazhatnánk valahova a gyerekekkel, hogy ne kelljen itthon tipródni, de ez nem jön össze.

Épp ma mondtam itthon, hogy én nem bánom, ha ez az éve végre véget ér, annyira nem a mi évünk volt, annyi sok rossz történt velünk. Tudom, mindennek oka van, de mondjuk Tónit jobban szeretném még élőnek tudni... Annyira hiányzik... Nem is gondoltam, hogy így lesz. Igazából Sanyi barátja volt, de nincs olyan nap, hogy ne "beszélnék" hozzá.

De tudom, hogy van miért örülni meg hálásnak lenni, csak most nem jut eszembe... Persze ez nem így van. Igenis sok jó van az életünkben, csak az ember többet szeretne.

Az biztos, hogy igaz a mondás: ha valahol becsukódik egy ajtó, nyílik egy másik. Amikor a munkahelyi helyzet 2007-ben úgy alakult, ahogy, akkor sok kis ajtó becsukódott. Az ajtók mögött olyan emberek vannak, akikről addig azt hittem, hogy a barátaink. Ma már tudom, hogy nem voltak azok, mert ugye a bajban ismerszik meg a jó barát. De nyílt egy hatalmas ajtó (egy még nagyobb ablakkal)... Így kaptam a sok blogos ismerőst és barátot (igen, van aki barát is) és a helyi barátnőket: Limarát, a két Timit, Dórit és a csajokat a klubból, akik egyre többen vannak és akik közül többen többek, mint a "csajok a klubból". Én nem gondoltam, hogy 40 fölött még lesznek új barátaim, de lettek. Örökre hálás leszek értük, nekik.

Na, befejezem, mert Viki éhes, szomjas, fürödni akar, nekem meg még vasalni kell, ha mást nem, az ovis ágyneműt. Igen azt hiszem, mást ma nem fogok vasalni. De kötni, azt fogok. :))

2010. november 14., vasárnap

Ez+az

Csak kéne írni néha...
De az elmúlt időszakról jobb, ha nem sokat, különösen az elmúlt napok néhány eleméről...(mama rosszul lett, rohanj, hozd, orvos hajnalban , délelőtt, éjjel,a többit mindenkinek a képzeletére bízom)

Viszont tegnap fantasztikus délutánom volt a csajos klubban! Mindig helyrerázza az agyamat a sok röhögés. valahogy olyan, mintha nem is annyi idősek lennénk, amennyik vagyunk, és ez jó, de nagyon. A lényeg, hogy fantasztikus társaságban voltam megint. Kell ez nagyon, főleg a hétköznapok nyomasztó tapasztalatai után. De arról nem írok.

Van egy kész baktus, amit még a szünetben kötöttem (talán), de nincs kép se róla. Annyi sok kötnivalóm van pedig, de van olyan nap, amikor úgy érzem, el se bírnám a tűket. De ma este kötni fogok, az tuti.

A héten a könyvtárba jön Schaffer Erzsébet. Oda mindenképp el szeretnék menni.

A rövid családi egység kb. 22 órája megint letelt. Apáék elindultak Pestre. Holnap hétfő. De majd egyszer rendben lesz minden: jó lesz, szép lesz. Így lesz.

2010. november 4., csütörtök

T-ujjú felső

Elkészültem a legújabb Vikinek való darabbal. Egyszerű T-ujjú, szélein körbehorgolva. Az aljára egy sor rövidpálca után egyráhajtásos pálcákat horgoltam, így aranyosabb lett.




Van néhány hosszú ujjú fehér pólója, azok fölé pont jó lesz oviba menet.

2010. november 3., szerda

Szimat

Tegnap érkezett hozzánk Marosmenti Rudifogó Szimat.







Nagyon aranyos 6 hónapos kis tacsi. Most szokja az új helyet meg a kis gazdikat, akik persze egész nap szaladgálnának vele.


Kötésügyileg a következő a helyzet: egy mellényféleség készen van, csak az összevarrás nincs kész. Aztán megint nagyba fogtam, Bálintnak takarót kötök, beburkolózósat. Ha az elkészül, dob egy kilónyit a fonalfaláson. MAJD, HA ELKÉSZÜL. De azt hiszem, közben pár apróságot még kötök, ill. horgolok.


2010. október 30., szombat

Nőszirom-baktus

A tegnap este készült baktus egy félgyapjú olasz fonalból készült. A szín neve a címben foglalt nőszirom. A napokban ismét került hozzám egy kis csomag fonal, Ági (magnes69 a vaterán) jóvoltából. Nagyon szép fonalakat hoztak megint. Vannak köztük vastagok, 50%-os gyapjútartalommal. Ezekből 3 szín nálam is van: nőszirom, lazac és mustár. Az első baktus el is készült gyorsan (7-es tűvel elég haladós a dolog...). Ilyen lett:


Hamarosan követni fogják újabbak...


2010. október 23., szombat

Sál

Elkészült a sál Bálintnak. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nagyon utálom a keskeny, de hosszú sálakat, ráadásul ezzel a 2 sima-2 fordított unalom-mintával kötni. Így aztán siettem, ahogy tudtam. A fonal a vateráról, Ágitól beszerzett olasz félgyapjú. Nagyon puha a mosás után.




A képen a fejetlenség nem véletlen. Azt mondta Bálint, hogy ne legyen rajta a feje. Pedig nagyon jól néz ki...
Kötöttem egy érdekes mintával egy kis próbát. A képet sajna elbénáztam, nagyon homályos lett. Ha vállalható minőségűt sikerül csinálni, majd felteszem.

2010. október 21., csütörtök

Pulcsi

Készen van a kis masnimintás pulcsi is. Elég régóta készülgetett, közben egy-két apróságot kötöttem-horgoltam. Regia nevű fonalból készült. Azt hiszem, a múltkoriban a Müllerben hasonló lehetett, legalábbis a Kata által mutatott fotókon ugyanilyen címke volt.
Összesen 20 deka volt belőle, el is fogyott 176 gramm. Az ujja csak simakötéssel készült, mert nem akartam, hogy esetleg újra kelljen kötni az ujját, ha elfogy a fonal. A nyakát csak körbehorgoltam rövidpálcákkal.
Most lett kész. Csak egy gyors kép kiterítve, mosás előtt. A tulajdonos éppen alszik.




Egy sálra van rendelésem Bálintnak, ahhoz is gyorsan hozzá kell fognom, amíg nyugi van.

2010. október 20., szerda

Szett

Tegnap óta itthon vagyunk. Köhögés és egyebek vették elő Vikit. Már sokkal jobban van szerencsére, de a héten már nem ovizunk. Nálunk meg pénteken nincs tanítás, így csak 3 napot hagyok ki.
Éppen van egy kis nyugi, a Teszvesz város nagy sztár, és nem szoktuk nézni, mivel keveset vagyunk itthon. Most eszébe jutott. Amíg nézi, kész lesz a bejegyzés is.
A hétfői virrasztós estén készült egy sapka (itt a leírás), ami kicsit nagy lett, így tegnap a testvére is megszületett, majd ráadásnak egy baktus. A fonal címkéjét is lefényképeztem. (Quelle Sport, 55% gyapjútartalom, 100g = 125 m) ). Jó nehéz fonal, 30 deka volt összesen, 27 bele is ment a szettbe. Ez legalább fonalfalós...




Ez a nagy sapka (Jó lesz jövőre). A képen Viki épp barackot eszik. Bálint hozta a suliból, ebédhez kapták. Azért ez se volt jellemző október második felében régebben.
A másik sapit már csak az asztalon fényképeztem. Nem akartam pózoltatni. (A nagy sapit magától vette fel.)



Remélem, a héten még tudok alkotni valamit.

2010. október 17., vasárnap

Szülinap és könyv(nem)ajánló



Tegnap Bálint 14 éves lett. Mostantól ha éppen nemfuvolaszó hallatszik nálunk, akkor gitár szól. Régi vágya volt egy gitár, most megkapta. persze már fáj az ujja az akkordok gyakorlásától...
A torta most nem házi volt, vagyis igen: Esterházy (haha), de nem itthon készült. A kedvenc cukrászdájában készült. Nagyon finom ... volt.

A következő könyvet tényleg nem ajánlom. A héten minden este olvastam, már legalább a kétharmadáig eljutottam, de elég is volt. Az előbb szétnéztem itt-ott, és máshol is olvastam az enyémhez hasonló véleményt.
Igazából azt se tudom, miért hoztam el a könyvtárból. Fiatal magyar szerző, sokat reklámozott könyv (Sanyi szerint az egész meró tele van a plakáttal) - talán ezért. Kíváncsi voltam.




Mielőtt elkezdtem volna írni a könyvről, olvastam a szerzővel készült interjút is. Elgondolkoztam, miért nem olvasom végig a regényt. Talán mert dühít, hogy ilyenek a mai tizenévesek. Igen, valószínűleg sok minden igaz a könyvben. Szülőként és tanárként olvasva is kiábrándító. Biztosan sokan így élnek a mai tinik közül, legalábbis ennek az életnek a nyomai látszanak rajtuk hét közben az iskolában.
Persze az is bosszant, hogy a könyvben előkerülő felnőttek, a szereplők szülei olyanok, amilyenek. Ezek jó része nem "7 perces", hanem "7 másodperces" szülő. Talán még annyit sem foglalkoznak a gyerekükkel naponta. Jó részük csak odanyom néhány papírdarabot a kölyök kezébe, amin halott történelmi személyek képe van, aztán ezzel le is tudta a kapcsolatát a fiával, lányával.
A címszereplő egy ismert emberrel járt egy ideig, ettől celeb lett:pletykalapokban szerepelt, klubokba járt, ismerték. Aztán szakítottak, később pedig egy gázolás miatt amnéziás lett. Ahogy ebből próbál visszajönni, videonaplóját nézegeti, és feltárul előtt, milyen is lett ő. Az elméje is megborul kissé.
Félelmetes, mi lett belőle. Ő csak egy 16-17 éves lány. Ahogy él, az egy 30 éves szingli élete: klubok, pia és ami ezzel jár.

Nem tudom, ha egy tizenéves olvassa, mit gondol, de attól félek, azok a tizenévesek, akik olyanok, mint Barbibébi és "barátai", nem olvasnak könyveket. Ha olvasnák, talán elgondolkoznának. Vagy nem.

Én feladtam.

2010. október 9., szombat

Takaró Vikinek


Egy ideje a szekrényben várta a befejezést ez a takaró, amit a nyáron kezdtem el horgolni Vikinek. Az este elkészült, legalábbis elkészültnek nyilvánítottam. Már nagy volt, sok szemre is kezdtem, macerás volt dolgozni rajta. A szélére szegély horgolását terveztem, de (egyelőre) elmaradt. De Vikinek jó nagy. Sajnos az előbb lerántottam a fényképezőt... be se kapcsol, úgyhogy beburkolózós képet most nem készítek, pedig akartam.
Rikkerék egyágú fonalát használtam három színben.

A suli mellett nagy szükségem van erre a kikapcsolódásra. El se tudom mondani, milyen kiábrándító néha (inkább sokszor) a helyzet. Olyan gyerekek is járnak az iskolába (sokan), akiket semmi, de semmi nem érdekel. Nem kell, hogy minden érdekelje őket, de az, hogy semmi?! Persze annyi kötelességérzetük nincs, hogy akkor is tanuljanak, ha nem nagy a kedvük hozzá. Csak szerényen és halkan kérdezem: akkor nekünk, tanároknak mitől legyen kedvünk közéjük menni? De nekünk menni kell, készülni kell, akarni kell. Emlékszem, milyen jó volt, amikor azért mentem örömmel dolgozni, mert tudtam, hogy jó lesz a gyerekekkel. Jöttek velem, akkor még sokan. Tudom, akkor se mindenki szerette a tanulást, egyik-másik tantárgyat vagy akár engem, de hagyták magukat tanítani. És sokszor aztán ennél jóval több sült ki a közös "időtöltésből".
Sírhatnékom van gyakran emiatt az áldatlan állapot miatt.
Muszáj a szülőkre is kitérnem, ha megköveznek érte, akkor is. A héten szülői volt nálunk. Volt olyan osztály, ahol a nagyjából 25 gyerek közül 4- nek jött el a szülője. Négy!!! Hát nem kíváncsiak semmire?? Legalább az alapvető információkat meghallgathatnák. Nem kell külön senkivel se beszélni. De én azt gondolom, hogy ennyire nem érdekli őket még a saját gyerekük sorsa se. Sok gyereken ez észre is vehető. Mért nem beszélnek otthon velük?? Akkor minek nekik gyerek?
És halkan, nagyon halkan: ezekből a szerencsétlen kamaszokból milyen szülő lesz??
Kiábrándult vagyok nagyon. Valahol irtózatosan sajnálom ezeket a gyerekeket.
Úgy érzem, nem tehetünk semmit.

Ezek miatt a gondolatok miatt is kell nekem a kötés, a horgolás, a blogok olvasgatása. Akkor is, ha sokkal, de sokkal kevesebb az időm.

Olvasni is kell, bár mostanában D. Macomber könyveit olvastam megint. Volt köztük nagyon jó, de kevésbé jó, amolyan összecsapott is. de erről most nem írok. Megyünk ki Vikivel bicózni. Várjuk Apát, mert csak ma jön haza... hamarosan.

2010. október 4., hétfő

Viki

Két gyors fotó, az egyik a rózsaszín sapkában, a másik (a kisasszony kérésére) hajráfban.









Aranyos, ugye?


2010. október 3., vasárnap

Sapka, sál


Tegnap este készült ez a horgolt sapka és a hozzá való kötött baktus.
De más is készül közben, csak nagyon kellett egy új sapi Vikinek a rózsaszín kabátjához. Ez van még folyamatban:



Vikinek lesz belőle pulcsi. A fonal valamikori teszveszes beszerzés, nagyon jó kis anyag. 70 %-a gyapjú.
Sietnem kéne vele, mert még kell pár pulcsi a kicsi lánynak.
Mivel lassan csak visszarázódok a munkába, este belefér még egy kis kötögetés is az időmbe, úgyhogy van remény.


2010. szeptember 27., hétfő

Baktus

Még a múlt télen láttam meg az első baktust Jucuu blogjában. Nem tudom, pontosan mennyit kötöttem ebből a sálból, de kijelenthetem, hogy szezonális sorozatgyártás volt. Szeretem, mert egyszerű, a formája különleges, sokféleképpen hordható. A színátmenetes, esetleg többszínű fonalakból is jól mutat.
Most is készült egy. A Pestre utazás közben kötöttem belőle, aztán az este befejeztem.




Úgy érzem, ebben a szezonban nem ez az utolsó...

2010. szeptember 26., vasárnap

Vagyok

Vagyok, vagyogatok.
Tegnap egy igen felesleges pesti utam volt. Nem részletezem, de a szűrő az előadók kiválasztásánál lehet, hogy az előadókészség hiánya volt... És felutazni Pestre reggel jó 2 órányi rettenetért... Az út oda-vissza jóval hosszabb volt, mint maga a program.
Kötöttem utazás közben, így egy csíkos baktus növekszik a tűmön, ugyanabból a fonalból, amiből a legutóbbi csíkos kendő készült.
Ez:



(A Fonalfaló blogon már "bemutattam".)

Olvasgatok is. Így következzen megint néhány kötős mondat:

"Az egyik, amiért szeretek kötni, hogy a kötők közösségében lehetek. Bármikor, amikor olyasvalakivel találkozom, aki köt, olyan, mintha egy elveszített barátot találnék meg újra. Nem számít, hogy alig néhány másodperce még idegenek voltunk, mert azonnal közös nevezőre jutunk. Bárhol tudunk beszélgetni. (...) A hibás leírások rémtörténeteit mondjuk el egymásnak, és mesélünk a be nem fejezet munkákról. Mindnyájan szeretünk mesés fonalainkkal hencegni, és természetesen megbeszélni az éppen aktuális munkadarabunkat."

(Debbie Macomber: Színes szálak)



"A fonal formálja a szemet, a kötés összekovácsolja a barátságot, a kézimunka pedig összeköti a nemzedékeket." (Karen Alfke)

"Azok az emberek, akik azt mondják, nincs elég türelmük a kötéshez, pontosan azok, akik azzal tudnának leginkább javítani az életükön, ha megtanulnák, hogyan kell kötni."

(Sally Melville)

Végül az Ufo-halmozóknak:

"Ha meg tudod számolni a munkákat, amelyeken éppen dolgozol, akkor neki kell kezdened egy másiknak, hogy legyen variációs lehetőséged a legegyszerűbb, gondolkodást sem igénylő darabtól kezdve az osztatlan figyelmet kívánó darabig."

(Laura Early, aki egy életen át köt)

2010. szeptember 19., vasárnap

...

Úgy lett, ahogyan sejtettem.
A munka rengeteg, az idő kevés. Persze elcsíphető itt-ott egy-egy félóra. Az elmúlt két hétben a csütörtök-péntek-szombat különösen kizökkentett, hiszen Pesten voltunk továbbképzésen. rengeteget tudnék róla mesélni. Jó csapat jött össze, tanultunk is új dolgokat (pl. filmet vágni, hogy a majdan készülő ún. oral history-interjúk nyersanyagát meg tudjuk vágni), sok-sok történelmi "sztorit" hallottunk. Szuper helyen laktunk (ami igen közel volt a családom Pesten élő felének lakásához...), ott folyt az oktatás is, így nem kellett megáznunk, pedig egész idő alatt esett az eső.

Itthon a család kisebbjei maradtak. Igényelt némi szervezést, de megoldódott minden.

Persze sok kötésről nem számolhatok be. Készül egy kendő, de még csak készül.

És persze holnap megint hétfő, munka, ovi, stb.

De: megoldjuk. És: megint egy héttel kevesebb van hátra a családegyesítésig... :))

Azért igyekszem követni a sok általam kedvelt blogot. Megjegyzést fűzni sokszor nincs erőm, de csodálok mindent, ami nálatok készül.

Szóval: ne felejtsetek el!

2010. szeptember 5., vasárnap

Dublini vacsorák



Az Alexandra kiadónál láttam meg, hogy féláron lehet kapni Maeve Binchy néhány könyvét. Megvettem, mert az előző két regénye, amelyeket olvastam (A vérbükk; Változások éve), nagyon tetszett. Ebben a könyvben sem csalódtam.
A kerettörténet egy fiatal dublini lány, Ella története. Ebbe a történetbe ágyazódik bele még sok-sok történet, amelyeknek szereplői valamilyen módon kapcsolatba kerülnek egy étteremmel, a Quentinnel. A történetek szereplőinek sorsa időnként összefonódik, aztán közösen sodródnak tovább az élet tengerén. Tulajdonképpen egyszerű, hétköznapi emberek ők, talán ezért is jó olvasni róluk, bepillantani az életükbe, meglesni, hogyan próbálnak leküzdeni minden eléjük gördülő akadályt. mert sok akadályba ütköznek ők is, sokszor nehéz átvészelniük életük egyik-másik időszakát, de sikerül nekik.
Igen, boldog véget ér a történet. És ez jó.
Szeretem, ahogy íz idősíkokat váltogatja az írónő. amikor a szereplők életének korábbi szakaszairól ír, mert nem zavaróak a váltások, könnyen követhetőek.

A Galagonyaerdő című könyvét is elolvasom, itt vár a polcon.

Nektek is ajánlom.

2010. szeptember 3., péntek

T. W.

Még blokkolódik, de elkészült az éjjel az újabb kendő. Most is jó volt kötni.
Mivel érdekes a formája, nem háromszög alakú, a blokkolás nem egyszerű, legalábbis hely szempontjából. Épp a Pesten levő fiú ágyán fekszik, de lelóg,így az ágy oldalán is le kellett tűzni...
Csak egy részlet:


Kék átmenetes egyágú tolnai gyapjúból készült, 4 és feles tűvel. 122 g fogyott el hozzá (egy picurka maradt a fonalból), ez is megy a fonalfalóba.


Eltelt az első olyan hét a munkából, amikor már tanítottunk is. Kicsit szorongtam, de érdekes: ahogy becsöngettek, és elindultam a terembe, olyan volt, mint 4 éve.
Viszont nagyon elfáradtam az összes minden miatt, ami rám szakadt. Gondolom, kell egy kis idő, míg belerázódok.

És most nyugi van, Viki vagy 40 perce alszik, Bálint is lefeküdt az imént. És ez jó. Nagyon.

Azt hiszem, megyek, kötök egy kicsit. Egy új kendőt kezdtem el.

2010. szeptember 1., szerda

Tanévkezdés

Az én szemszögemből most ez a tanévkezdés más, mint a korábbiak. Nagyon más.

A legnagyobb Pesten kezdi az egyetemet, néhány hetente jön haza.

A két kisebb az én gondom.

Ráadásul hosszú idő után én is kezdem a tanévet. Igen, a négy év sok idő.
A korábbi években szinte csak magyart tanítottam, mert a mi iskolánkban annyi törióra volt, ami a csak törit és társadalomismeretet tanító kolléganőnek volt elég, én mindig egy osztályt vittem csak. Ehhez képest most egyáltalán nem tanítok magyart, viszont az összes töri (egy osztály kivételével, akit a másik tagintézményből kapott meg egy kolléga) az enyém. Mert így jönnek ki az órák. Ezt persze úgy is fel lehet fogni, hogy én vagyok az "International Number One", de ha hiányzom valamiért (pl. a következő két héten csütörtökön és pénteken, amikor továbbképzésekre megyek), akkor az a 10 óra elmarad a tanítványaimnak.
Tanítok a 8-ból 7 osztályban törit (9.a-b, 10.b, 11.a-b, 12.a-b), plusz 4 osztályban társadalomismeretet (ennyiben van). Természetesen ez azt jelenti, hogy érettségiztetni is fogok a két végzős osztályban töriből és azokat, akik azt választják, társadalomismeretből is.

A középső gyerekem nyolcadikos. Neki kell egy sulit keresni Budapesten, ahol spanyolt tanulhat (azt szeretne).

Az évkezdés meg egyszerűen felbosszant. Hazaküldenek mindenféle papírt az általános iskolából, amihez persze minden adatot tudnak, de nekünk újra meg újra be kell írni 1000 rovatba. Minek van meg náluk minden adat? A technika korában csak papírkitöltögetésből áll a szülő első estéje a tanév elején? Minek az adatbázis????? Nem azért, hogy használják? Minek az a rengeteg számítógép? Mért nem küldik adatokkal együtt a papírt, és ha valami változott, majd beírjuk. Bár jellemzően az anyja neve, a gyerek születési adatai, OM azonosítója nem nagyon változik...

Persze az sem tesz jót a lelkemnek, hogy ma a bőrgyógyászaton, illetve utána a sebészeten kezdtem a tanévet. (Mivel nem vagyok of., ráértem elmenni a dokihoz.) Kis beavatkozásra volt szükség, (fibroma eltávolítása) most esténként kamillás lemosás, kenés, kötéscsere, majd szövettani eredményre várakozás. A kezelésre való várakozás ideje alatt nagyjából 100 oldalt elolvastam egy könyvből.
És holnap bevetés: 5 órám lesz 5 különböző osztályban... Az első 3 szünetben ügyelet a földszinten.

De jóval zárom a bejegyzést: Viki nagyon szeret oviba menni, este 9-re már alszik (ez nagy szó nála), reggel időben kel. Ezért is imádom.

2010. augusztus 30., hétfő

Mindenféle + kis reklám

A vaterán Ági (magnes69) ismét sok-sok gyönyörű fonalat árul. Főleg olasz fonalakat, de van köztük különleges német fonal is. Tudjátok, az a pom-pomos, ami tavaly kapható volt a Lidl üzleteiben. De nála most sok-sok szín közül választhatunk. És van egy másik különlegesség, amiből fodrosat lehet kötni (nem tudom, hogyan).

Nézzétek meg, megéri.

Egyéb: vége a továbbképzésnek, nekem most elég sok volt. Ráadásul holnap nyitó értekezlet, a két tagintézménynek közösen.

Mivel a kenyérsütőm még mindig rossz, és szombaton a szervíz nem volt nyitva (garanciás még a drágám), de a bolti kenyérből elegem lett, megint sül itthon a finom kenyér, most sok magvas rozsos.

Az éjjel elkezdtem egy újabb kendőt. T.W. lesz, már nem az első.

Itt egy kép Vikiről a kardigánban. Jó, még nincsenek gombok, nincs kimosva...



2010. augusztus 29., vasárnap

Kis kardi

A hét végére csak sikerült befejezni ezt a kis kabátkát Vikinek. Egyetlen béna képet sikerült csinálni, a technika nem akart többet. Majd lesz rendes, ha ismét sikerül az együttműködés...



A kabát a múltkori lilás párja, narancsos alapszínnel. Simakötéssel készült, a nyaka és a gomboláspánt horgolt. A gomblyukak is horgoltak. (Gombok még nincsenek...)
Az aljára fodrot kötöttem. Még ki se mostam, így kisimítani se nagyon sikerült.
146 g-ot nyom, ez az első fonalfalós adag.

Még egy idézet a "Színes szálak"-ból:

"Ha elbizonytalanodsz, végy egy motring fonalat, és engedd szabadjára a képzeletedet!"
(Sasha Kagan)

Tudtátok, hogy van ilyen néven fonalas webáruház?

2010. augusztus 28., szombat

Kötésről, könyvről

Akik ismernek vagy olvasnak, tudják talán, hogy van itt a városban egy olvasókör vagy könyvklub néhány éve. A könyvtárban havonta jövünk össze, beszélgetünk az olvasmányainkról, egymásnak ajánljuk azokat.
A klub ötlete egy olvasmányból jött. A könyv, ill. a sorozat azért különösen kedves a szívemnek, mert találkozik benne két kedvenc tevékenységem: a kötés és az olvasás.
Most a sulikezdés fáradsága hatására újraolvastam a 8 kötetes sorozat egyik kötetét.




A szerző Debbie Macomber, a sorozat az Orgona utca címet viseli, bár ez így nincs kiemelve a kötetek címoldalán. Az első kötet az Álomszövők, a második (ezt olvastam most újra) a Színes szálak címet kapta. A szerző is nagy kötős és fonalhörcsög lehet, ezt abból gondolom, hogy külön fonalas szobája van otthon...
A Színes szálak egy fonalbolt neve, ahol a tulajdonos kötős tanfolyamokat szervez időnként. A kötetekben az oda járók életét ismerhetjük meg. Ők különböző életkorú lányok, asszonyok, akik itt ismerkednek meg és válnak sokszor barátokká. Persze adódnak nehéz helyzetek az életükben, de a köztük kialakuló kapcsolatok révén ezeket is könnyebben, az új barátaik segítségét vagy tanácsait felhasználva oldják meg.
A könyv szépsége, vonzó jellegzetességre, hogy némely fejezet élén egy-egy idézet olvasható az amerikai kötős világ szereplőitől.
Szeretném, ha egyik-másik mondat itt is szerepelne:

"A kötés a legjobb szórakozás. Terápiás hatású, stresszoldó, nyugtató és hasznos. Tökéletes mód az alkotókészség kifejezésére és a szelíd feszültségoldásra. Tedd a mindennapjaid részévé!"
(Kate Buller)


"A kötő emberek magától értetődő módon hozzák létre a baráti közösségeket, és új barátságokra lelnek a munkahelyükön, munka után vagy az interneten, miközben osztoznak a kötés iránti szenvedélyben."
(Mary Colucci)


"A kötés meditáció, hiszen a kéz munkája pihenésre kényszeríti az elmét, és hagyja, hogy a lélek szabadon szárnyaljon."
(Ismeretlen szerző)


"A legtöbben olyasvalakinek kötünk, aki különösen fontos számunkra. Ezalatt pedig a szeretetünk minden egyes szemmel nő iránta."
(Eugene Bourgeoise)



2010. augusztus 26., csütörtök

Bele a közepébe

Jó lenne, ha tudnék valami szépet mutatni, de nem készültem el semmivel. Viszont minden este kötök egy kicsit, mert az jó nekem. Folyamatban van a szép csíkos horgolt takaró, és majdnem kész egy narancsos kardigán Vikinek. Talán még elkészül a héten... Egy csipkesál is darabban van, mégpedig a kék Napmadárból.

A héten belezuhantam a munkába. Pótvizsga érdekes tapasztalatokkal, amit nem részleteznék. Volt egy tagintézményi értekezlet tegnap, ahol a múlt tanév értékelésére is sor került. Nekem jó volt, mert így kicsit több információm lett a közelmúltról. Ráadásul szerintem igen jó hangulatban telt az értekezlet. Kíváncsi vagyok a nagy, közös nyitóra, ami állítólag elég "érdekes" szokott lenni.

Mától egy 30 órás továbbképzésünk van a digitális tananyagok, aktív tábla stb. témájában, ami nekem megint jó, mert 4 éve még nem volt nálunk ilyen. Mondjuk a mai délelőtt még nagyon bevezető volt, szövegszerkesztés, táblázatkezelés, ami gondolom alap a későbbiekhez, de ez többünknek már nagyon nem volt újdonság, mert évek óta dolgozunk Worddel, Excellel, tanultuk, vizsgáztunk belőle. Holnap már jobban belehúzunk, este 6-ig leszünk. Úgy elképzelem, milyen fitt leszek, amikor hazaesem majd... És hétfőre lesz feladat is, az tuti, mert az a feltétele, hogy megkapjuk a tanúsítványt a tanfolyam sikeres elvégzéséről.

Ma már 2 előtt itthon voltam, aztán egy kis blognézés után megcsináltam egy tanmenetet, elpakoltam a konyhában, mosogattam, felmostam stb. De még holnapra valami ebédet kéne előkészíteni a gyerekeknek. A pestiek is este jönnek.

Én az elmúlt négy évben sem unatkoztam, ezután se fogok...

2010. augusztus 24., kedd

Kötős találkozó nélkülem

Tegnap óta megint dolgozom.
Ami emiatt most már biztos: bár mindent kitaláltam, hogyan oldjuk meg a Nöné és Irenka által szervezett kötős talira való eljutást, nem tudok elmenni. Így persze Gabellát és Amandát se tudom elvinni. Bocsánat, de ma derült ki, hogy egy nagy pályázat kapcsán két hétvégén is Pesten leszek továbbképzésen. És igen, az egyik az a hétvége. A másik meg az utána következő.
Már csütörtökön el kell menni, ami érdekessé teszi az itthoni életet, tekintve, hogy a két kicsivel egyedül vagyok Makón... Még sokat kell logisztikázni... Persze találok majd megoldást.

De mért van az, hogy nem akar összejönni, hogy eljussak oda, ahová nagyon szeretnék??

2010. augusztus 21., szombat

Tegnap


Kenyeres nap volt a tegnapi.
Jó időben voltunk jó helyen.
Nem unatkoztunk: dagasztottunk, kelesztettünk, formáztunk, sütöttünk, szeleteltünk, kínáltunk. Reggeltől estig.
Persze Limara vitte a prímet, aki már előre sütött otthon (egyébként is ő az ÁSZ közöttünk). Timi meg - úgy tűnt- megszerette a kenyérsütést.
Elfáradtunk, de rendkívül jól éreztük magunkat. Én biztosan.
Marcsi biztosan ír bővebben, képekkel illusztrálva a szavait.

A képen látható kenyeret is Limara sütötte, ez volt az ünnepi kenyér, az asztal dísze. A kép ott készült, a "tetthelyen".

2010. augusztus 19., csütörtök

Mi legyen???

Kötöttem egy stólát. Két darabból, szép vékony (lace) fonalból. Összedolgoztam szépen, ahogy a Kötősuliban tanultam. Ma reggel vizeskedett kicsit, aztán vittem blokkolni. És akkor ezt látom:



Némi folytonossági hiány keletkezett valahogy. Nem esett le szem, valamikor elszakadt a fonal. De mikor? Hogy? Már Vikit is meggyanúsítottam magamban, de az olló nem szokott elöl lenni újabban. Hogy a fenébe javítsam ki??
Ajándékba akartam adni, de ebből már nem lesz ajándék. Hamarabb végzi a kukában...
pedig olyan szép lenne:


Egyáltalán nem ilyen a színe, sokkal szebb. Ugyanebből készült Annamari kendője is.

Van valakinek segítő tanácsa esetleg? Fogalmam sincs, hogy pótoljam a szemeket. Bár a lyuk épp nem a lyukacsos részre esik, úgy láttam.

Mindegy, egyelőre pihentetem. Esetleg csinálok "egész alakos" képet blokkolás után.

2010. augusztus 17., kedd

Kettecskén...

maradtunk a nagylánnyal. Bálint is elhúzott ma Pestre a többiekhez.

Olvastam a napokban. Két könyvet is, de egyik sem hagyott túl mély nyomot bennem. Igazából nem is azért olvastam. De ahogy a betűhiány kezdett előjönni, kellett valami gyors olvasmány. Nora Robertstől és Sheila O'Flanagantől került a kezembe egy-egy könyv (A lezáratlan ügy és a Szerelemben nincs barátság). Könnyed mindkettő. Az a jó, ha az ember lánya már ennyi idős és átesett már ezen-azon az életében, hogy másképp olvassa ezeket a bestsellereket. Kicsit felülről szemléli az egészet, és mást vesz észre bennük. Nem a langyos történet köti le (úgyis tudja, mi lesz a vége...).
Mindkét írótól olvastam már (nem is egyszer), de Nora Roberts könyvei ennél fordulatosabbak, igényesebbek szoktak lenni. A másik írónő könyvei pedig humorosabbak voltak, legalábbis azok, amiket én olvastam.
Lassan jó lenne valami igényesebb, csak éppen most kötik le a vegyértékeimet majd egyre jobban a munkás hétköznapok.
Közben ezerrel agyalok, hogy miként is lehetne megoldani a Nönééknél szerveződő találkozón való részvételt.

Közben jobban oda kell figyelnem arra is, hogy mit eszem. Tegnap Timi (www.eletmodsziget.hu) kitesztelte, melyek azok az élelmiszerek, amelyek nem tesznek jót nekem. Csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül: fehér liszt, fehér cukor, házi tej, joghurt, sertés, pulyka, tengeri hal,gomba, vöröshagyma, napraforgó (mag és olaj), zöldbab és még egy seregnyi.
Ez nem allergia, lehet enni ezeket, de jobb, ha minél kevesebbet. Úgyhogy tegnap óta kevesebb fehér és több egyéb lisztet tartalmazó pékáru sül itthon. Még jó, hogy itthon készülnek, így legalább semmi E és miegymás nem kerül bele. Tegnap és ma is finomat sütöttem. Szerencsére nálunk megeszik ezeket is, főleg a két kisebb. Majd hétvégente sütök olyat, amiben több a fehér liszt.

Most megyek, nagy a csend a másik szobában...

2010. augusztus 16., hétfő

Kenyeres program


Augusztus 20-án nem megyünk Pestre, sem Ópusztaszerre...

De itthon is lesz mit csinálni.

Most Limara sem Pesten süti a kenyeret aznap, hanem Makón.

A helyi ünnepi rendezvények sorába bekerült a kenyérsütés.
A Deák Ferenc utcán, a könyvtárral szemben sütjük a kenyeret a nap folyamán (igen, én is ott leszek, bár ... na mindegy, a gépekbe én is bele tudom adagolni a hozzávalókat). De ennél sokkal többről lesz szó: aki otthon süt kenyeret, és szeretné megmutatni, elhozhatja délután 2-re a helyszínre, ahol "versenyezhetnek" az aznap otthon sült kenyerek, cipók, veknik.
De a gyerekek is "tésztázhatnak":11 és 15 órakor beállhatnak gyúrni és formázni, az általuk formázott pékárukat kemencében kisütjük, és haza is vihetik.

Izgalmas és érdekes program lesz szerintem.
Akinek kedve van és teheti, jöjjön el!

Részletesebb információk Limaránál olvashatók.

2010. augusztus 15., vasárnap

Vasárnap

Soha nem gondoltam, hogy ezt a napot várom majd a legkevésbé minden héten... Ilyenkor kell visszaindulni Pestre.
Ezen a hétvégén mind az öten együtt voltunk, de már csak hárman maradtunk.
Még kb. 10 és fél hónapig ez lesz a menetrend....

Így vasárnap este nagyon soknak tűnik. Péntek este sokkal kevesebbnek érzem.

2010. augusztus 13., péntek

22.


Nem terveztem, hogy ma írok, főleg nem erről.
Akik a blogom kapcsán ismernek, tudják, hogy március óta hét közben kétfelé élünk: a férjem Pesten van, én itthon a gyerekekkel.
Azt is tudni lehet, hogy elég régen vagyunk együtt. Házasságban éppen 22 éve. (Ez több az életkorom felénél...) Nem szoktunk nagy ügyet csinálni az évfordulóból, nincsenek elutazások ilyenkor meg brillek, gyémántok és csillogás. Ráadásul Sanyi nem az a romantikus alkat, nem használ feleslegesen nagy szavakat. Igaza van, hisz azok a nagy szavak elvesztik értékes, igazi jelentésüket, ha állandóan mondogatjuk őket.
Azért írtam ezt le, hogy érezhető legyen a következők igazi jelentése.
Ma csengettek, és virágot hoztak a kedvenc virágüzletünkből. (Ne feledjük, nem Pesten, hanem egy szűk 25 ezres kisvárosban vagyunk!). A fenti képen látható csokrot hozták, minden különösebb kártya és kísérő szöveg nélkül.

Ő rendelte és küldette. Pestről.

2010. augusztus 12., csütörtök

Pakk


Hamarosan kezdjük az újabb évet a fonalfalásban. Van készletem rendesen, de a biztonság kedvéért még beszereztem egy kevéskét. Amióta újra nagy kötős-horgolós lettem, az interneten sokat nézegettem/nézegetem az aukciós oldalakat. Ennek köszönhettem pl. a gyönyörű piros csipkéhez való gyapjú fonalat, amiből még tavaly egy stóla készült. Potom áron jutottam hozzá az eredeti csomagolásban érkező német fonalhoz. Azóta már sokszor vettem hasonló módon fonalat. Most is így tetszett meg egy eladó sok gyönyörű olasz fonala.

Ez a kék színátmenetes fonal Bálint kívánságára került a birtokunkba. Takaró lesz ebből is, horgolt. 50 % gyapjú, 50 % műszál az összetétele. A színe valamivel tompább, bár nekem ez is tetszene. 3300 volt kilója.


Ebben a csomagban is félgyapjú fonal van, ami nagyon puha. Gondolom, a képen látszik, hogy több színből állnak a gombolyagok, egy-egy szín jó hosszan van festve. Még nem tudom, mi lesz belőle, de nagyon megtetszett. 1900 volt a fél kiló.

Ugyan nem kért meg rá senki, de mivel nagyon szépek a fonalak, gondoltam, megmutatom őket, sőt írok egy kicsit róluk. Az eladónak egyébként van sok pamut fonala fent, de Kid mohair is van, szebbnél szebb színekben. Akit érdekel, nézzen szét, legalább gyönyörködjön a szép fonalakban.

2010. augusztus 11., szerda

Megint jövök


Részlet a készülő csíkos takaróból:
Mivel a délutáni mondataim nyomán többen is nagyon kedves megjegyzéseket írtak, úgy gondoltam, egy újabb bejegyzést írok. Ha meg írok, csak mutassak is valamit, nem?

Ez lesz a csíkos takaró. Jó nagyra terveztem, ágy szélességűre vagy inkább nagyobbra. Már készen van kb. kétharmada. Csak az a baj, hogy lassan szaporodnak a sorok...

A délutánihoz:
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki kedves szavakat írt nekem. Egyszerűen csak dilemma volt bennem. Négy itthon töltött év után nagy változás előtt állok, és sok részletét átgondolom az életemnek. Amúgy is rengeteget változtam ebben a néhány évben. Nem gondoltam, hogy 40 körül /fölött ilyen nagy változás mehet végbe egy emberben, de megtörtént. Viki születése váltotta ki, aztán ehhez sok egyéb tényező adódott. Mindenesetre ma másként szemlélem az életet, a családot, az embereket, a munkát, a gyerekeket, mint régebben.

Ráadásul az a sok új ismerős/barát, akit az internetnek köszönhetek, szintén megtanított valamire, ill. eszembe juttatott valamit. Nem biztos, hogy (csak) az a barátod(vagy tényleg barátod az), akivel rendszeresen találkozol (főleg akkor, ha a munkahely a találkozó színtere, ahova egy ideje nem jársz és ahol a férjed kicsit igazgató is volt, aztán meg nem). Sőt: a netes ismeretségek is személyessé válhatnak, barátsággá mélyülhetnek. Ezeket a kapcsolatokat szeretném megőrizni, bővíteni, hiszen néhány számomra nagyon kedves "virtuális barátnővel" még nem sikerült személyesen találkozni. De ami késik, nem múlik.

A blog amúgy szándékom szerint olyan lenne, mint a régi: kötős-horgolós, sütős-főzős, olvasós és beszélős. Tudom,vannak, akiknek a könyves bejegyzések hiányoznak. Most bátor leszek és megvallom itt, hogy az elmúlt pár hétben nem olvastam végig egy könyvet sem. Még magam előtt is szégyenkeznék emiatt, ha nem tudnám, hogy minden évben van egy időszak, amikor nem olvasok. Olvasok persze a neten újságot, blogokat, miegymást, de úgy igazi könyvet nem. Most van idén ez a periódusa az évnek. De a napokban kezdtem érezni, hogy hiányzik. Elő is vettem egy könyvet, de nem olyanra vágytam, így félretettem. Holnap el is megyek talán a könyvtárba szétnézni, válogatni és aztán olvasok megint. Aztán pedig írok. Úgy tűnik, a munkahelyemen most inkább történelmet kell tanítanom, mint magyart, akkor pedig majd ... itt jól kiélem magam. :))

Hú, nagyon hosszú lett, de még muszáj egy kis "vikiséget" leírnom:
Valamiért ez a csókolózás téma nagyon izgatja. Már megbeszéltük, hogy ha majd nagy lesz, akkor csókolózhat. Most mindig ez a kérdés:
"Anyuka (újabban így szólít, és annyira édes, ahogy magától ezt a megszólítást választotta), ha majd nagy leszek, csókolózhatok?"
Válasz:" Igen, majd egy fiúval, akivel megszeretitek egymást."
Viki: "Amikor majd szerelmesek leszünk?"

Imádom.

Ez jó végszó. (Lehet, hogy mégis írnom kéne?? A kérdés nem komoly.)

Itt vagyok

Készült egy kis pulcsi őszre Vikinek, ezt tudom megmutatni.



Nem nagy szám, de aranyos. A Lidl egyik fonala, óriási gombóc (40 dekás), érdekesen festett fonal. Olyan, mintha norvég mintát kötöttem volna bele. Nem?



A fonal műszálas, egyszerű sima (harisnya) kötéssel készült. Az ujjait a vállánál kezdtem (így nem kell belevarrni). az alja és az ujja vége horgolt passzés, a nyaka sima kötéses. Az oldala nagyon szép, mert én is kipróbáltam azt a szép öltést, amihez Nöné a múltkoriban kedvet csinált.

Mostanában nem volt mit mutatnom készen, pedig alakulóban két darab is van. Horgolok egy nagy takarót Rikkerék egyágújából. Csíkos lesz, sárga, rózsaszín és nyers. Ezen kívül van egy félretett csipke stóla, amit be kéne fejezni. Jó lenne mielőbb, mert 20-ától újabb fonalfaló évet kezdünk a lányokkal. Az tuti, hogy a mostani egy év alatt elkötött(-horgolt) 8 és fél kilótól messze lesz az újabb egy év eredménye, de eltökéltem, hogy igenis szakítok időt a kötésre és a horgolásra.

Lehet, hogy valaki megunta, hogy nem írok, aztán leiratkozott a rendszeres olvasóim közül. Az is lehet, hogy nem is most történt, csak most a bejelentkezésnél vettem észre. Remélem, nem követtem el senki ellen rosszat...

A jövőre vonatkozóan nem ígérhetek semmit, főleg a sok bejegyzést nem. 23-án mindjárt jó kis pótvizsgáztatással indulunk a suliban, aztán 1-jéig biztosan lesz továbbképzés, pedagógiai konferencia, értekezlet (több is).
Ráadásnak hétközbeni egyedülálló anyuka leszek a két kisebbel, míg a "nagyok" Pesten élnek hétfőtől péntekig.

Igazság szerint nem is biztos, hogy szükség van a blogírásra. A többiekét addig is tudtam olvasni, amíg nem volt sajátom, tudtam megjegyzést írni, e-maileket is válthattunk, olyan nagy igény nincs rám, hiszen semmi különöset nem csinálok, ami miatt ide vágynának a "népek", akkor meg minek?
De egyelőre marad, aztán majd látom, mi legyen.
Minden rendben van, csak elgondolkoztam ezen. Aztán leírtam.
Majd jövök valamikor...